Izgatottan vártam az utazás időpontját, külön öröm volt számomra, hogy ramadán idején megyek.

Tisztelem azokat az embereket, akik tartják a ramadánt, mivel a szervezetet nagyon igénybe veszi, hogy napfelkeltétől napnyugtáig nem esznek és isznak. Főleg, hogy Isztambulban már 26-27 fok van, felturbózva páratartalommal.
De térjünk is rá a tapasztalataimra.

Az első nap, viszonylag későn érkeztünk meg a szállásra délután 6 óra magasságában.

A szálloda a Taksim tér közelében volt, igazából jól megközelíthető, mégis csöndes. A kilátás varázslatos volt a Kız Kulesire. Ezen az estén még óvatos duhajok voltunk, mind étkezés, mind pedig sétálás terén, plusz egyik vágyam volt, hogy a Kara Sevda sorozatot kint nézhessem élőben. Hiába nézem minden héten laptopról élőben, az élmény mégis más volt. Persze Murphy jól érzi magát az életemben a tv nem működött 😊 Nem baj, a szálloda mindenes szerelője gyorsan segítségemre sített, és nagyon jót mosolygott rajtam mikor rájött miért is olyan fontos a tv.

Első este nagyon furcsállták, hogy törökül szólalok meg, döbbenetükben mindenki angolul válaszolt. Bár azt kell mondanom a későbbi tapasztalataim alapján, hogy kevesen beszélik kint az angolt, és nagyon nagyra értékelik, hogy ha beszéled a nyelvüket. Ez érthető is, hiszen nekünk is jól esik, ha egy turista a mi nyelvünkön szólal meg. Az étterem kiszolgálása zsúfoltsága ellenére is nagyon kedves és gyors volt.

Ami már első este is feltűnt, hogy nagyon kevés a turista, sok étterem üresen állt. Sajnálattal vettem tudomásul, mert ez az a város, amit mindenképpen látni kell.

Az első igazi napunk.

Nos egy picit megdöbbentem ugyan is a szálloda reggelijéről nem mondható el az, ami általában a török reggelikről. De ettől függetlenül, itt is nagyon kedvesek és barátságosak voltak.

Elindultunk hát városnéző túránkra. Tudatosan nem mentünk el a nagy látnivalókhoz, inkább a valódi Isztambult szerettük volna látni.

Elindultunk az Istisklal úton, sajnos a villamos most nem jár, viszont a jövőbeni látványtervek erről a híres utcáról megérik a várakozást. Ha már Istiklal akkor jöjjön a fagyis is, amit igazi show műsor keretein belül szerezhetsz meg magadnak. A sok nevetéstől már előre ledolgozod a fagyi kalóriáit.

Galata torony

Galata torony

Amerre a lábunk vitt arra mentünk. Végül kilyukadtunk a Galata toronynál, bevallom őszintén erőm nem volt arra, hogy felsétáljak a toronyba, de nem is kellett mert magában is varázslatos látvány, hogy egy kis téren hirtelen ott magasodik előtted. Utunk tovább vitt a Galata hídhoz, melyen roppant hangulatos, hogy a horgászok a fejed felett horgásznak, a híd alján pedig végig tudsz sétálni és éttermek sokasága várja az éhező vendégeket. Itt egy kicsit többet időztünk, gyönyörködtünk a Márvány tenger ragyogó színében, és abban, hogy a hihetetlen hajóforgalom ellenére mennyire tiszta a víz, ez egy hatalmas plusz pont amiért erre figyelnek.

Sétáljunk tovább a híres Fatihba, nos mi csak a szélét érintettük, mivel nem akartunk bemenni a főbb látványosságokhoz.

Üsküdar

Üsküdar

Innen vitt az utunk tovább Üsküdarba mi mással, mint hajóval. Nos mivel éppen útfelújítás zajlott így csak kerestünk egy éttermet, ahol ebédelhetünk és menni is akartunk vissza Beyoğluba. Életem egy legjobb ebédjét ettem a Korcan család éttermében. A kiszolgálás, a fogadtatás, a hely és az ételek fantasztikusak voltak. Az árai nem tartoznak a feltétlenül olcsó kategóriába, de akkor is megéri.

Vissza felé már nem hajóztunk, hanem kipróbáltuk a metrót. Kellemesen csalódtam, nagyon modern és tiszta volt. Ezek után jött a villamos, ami szint úgy nagyon modern és tiszta.

Igazából én azt tapasztaltam, ha valaki el szeretne menni Isztambulba menjen bátran, nem kell félni, mert, ha valamit nem is talál az ott élők biztosan segíteni fognak, tömegközlekedéssel minden könnyen megközelíthető, plusz ugye a Google Maps-on mindent előre ki tudunk magunknak nézni, ami csak még inkább megkönnyíti a közlekedést. Ami megkönnyítheti még a közlekedést azaz Isztambul kártya, amit bármelyik metró állomáson megvehetünk, de igazából nem szükséges, mert egyszer használatos jegyet is vehetünk. Ennek ára 4TL, használható akár egész hosszú útra vagy akár csak 1 megállóra. Igazából, mind a hajó, a metró és villamos jegy 4 TL.

Nos azt meg kell hagyni, hogy Kabataşból felsétálni a szállodához felért egy igazi erőnléti edzéssel. A sorozatokból tudtam, hogy dombos a város, na de ennyire? Sokszor azt hittem megfulladok mire felértünk egy-egy meredekebb utca vagy lépcső tetejére. Végül ezt a napot 14 km sétával zártuk, altatni nem kellett minket este.

Az igazi második napunk

Istinye park

Istinye park

Az előző nap legyalogolt lábunk visított a pihenésért, ezért úgy döntöttünk aznap nem megyünk sokat és taxival elmentünk az Istinye parkba. Hátha összefutunk 1-2 hírességgel, ez félig meddig sikerült is, Nusret Gökçe személyében. Kicsit mellbevágó tapasztalat volt, hogy mekkora szakadék van a felső tízezer és az átlag nép között.

Amit eddig még sehol nem tapasztaltam, hogy a biztonsági őrök elviszik a vásárló autóját, és mikor a kedves vevő végzett a vásárlással csak oda szólnak és a kocsi máris elő áll. Maga a bevásárló központ nagyon ízlésesen van megépítve. Az első szint az átlag polgárnak szól, éttermekkel, kávézókkal. A második emelttől viszont ahogy megyünk feljebb egyre megfizethetetlenebb márkákkal találkozunk. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elmentünk mert egy újabb érdekes tapasztalatot szereztünk, plusz Isztambul egy másik arcát láthattuk.

Mint írtam taxival mentünk. Itt le kell írnom Azizzal szerzett élményemet. A félreértések elkerülése végett az árat előre letisztáztuk, így az átverés halvány esélye sem csillant fel. Ezt amúgy mindenkinek ajánlom. Általában a taxisok beszélnek valamennyit angolul, és jól ismerik a tarifákat, maximum 5-10 TL eltérés lehet az árban, de az bőven bele fér, figyelembe véve a forgalmat.

Nos drága Azizom annyira megörült a török tudásomnak, hogy egyből lazára vette az utas sofőr viszonyt. Nem bántam, mert valóban feldobta a napomat és még most is csak röhögök rajta. Szóval épphogy elindultunk Aziz hirtelen kitalálta, hogy ő inna egy kávét. A kijelentésén én hirtelen köpni nyelni nem tudtam, de azt mondtam neki miért ne igyon, nem vagyok én hajcsár. Szerencsémre nem pattant ki a kocsiból és szalad el kávéért, csak az utcai árustól vett, aki körbe jár a taxisok között, olyan, mint a filmekben látható teás fiúk. Azért Aziz javára írom, hogy megkérdezte mi kérünk-e. Nos bevallom ezt a fajta kávét nem volt kedvem kipróbálni, pedig illatra jó volt.

És itt jön az autós közlekedés, számomra feldolgozhatatlan, hogyan tudnak ebben a káoszban vezetni? És tudnak! Nagyon összetört autót sem láttunk. Ugyan dudálnak, néha ész nélkül, de mégis vigyáznak egymásra. Sikerült Azizzal megbeszélnem, hogy jöjjön vissza értünk, elkértem a telefonszámát és hívtam mikor végeztünk. Becsületére váljon mikor hívtam azonnal jött és ugyan azért az árért vitt vissza minket, mint amennyiért az Istinyébe elvitt minket. Hozzá teszem, mindezt úgy, hogy közben ment az óra, tehát láttam mennyi is lesz a valós összeg.

És jöjjön az utolsó napunk Büyükada!

Büyükada

Büyükada

Csak ennyit tudok rá mondani: BAYILDIM! Vagyis imádtam! Még a férjem is aki nem egy Törökország rajongó azt mondta nyugdíjas éveit el tudná képzelni ezen a szigeten. Kabataşból Büyükadára a hajó 1 óra 15 perc alatt ér át, és a jegy ára 7,5 TL. A hajó teljesen tiszta és kulturált, lehet venni frissen facsart narancs levet az elmaradhatatlan Çay-t, és nassolni valót. Első megdöbbenésem az volt, hogy a szigeten nincsenek autók. Ez egy hatalmas plusz pont.

A levegő is teljesen más volt. A régi oszmán stílusú házaktól egészen a modern kor építészetéig megtalálható minden. A sziget nagy része még nincs beépítve, az erdős részeken pedig parkok vannak kialakítva a piknikezni vágyóknak. A közlekedés vagy lovas kocsin történik vagy elektromos kis motorokon vagy a jól megszokott lábbuszon. És a legfontosabb lehet biciklit bérelni 10 TL az ára, így kedvünkre barangolhatjuk be a szigetet.

Bevallom én személy szerint sajnáltam a lovakat egy-egy emelkedőn való felkaptatásuknál. A szigetnek van egy varázslatos bája, mintha az ember a fejlett civilizációból visszament volna a régmúltba, ahol gyalog és lovaskocsin közlekedtek az emberek, nem léteznének mobilok és más termékek a technika csodáiból. Az emberek itt szintén nagyon kedvesek, a felszolgálásra egy szavam sem lehet és a kiszolgálásra sem. Az árak abszolút megfizethetőek itt is, sőt talán még egy kicsivel olcsóbb is, mint a városban. A kikötőben kedvünkre válogathatunk az éttermek, fagyizók és kávézók kínálatából.
Mikor visszaértünk a szigetről volt szerencsénk megtapasztalni az örömöt, hogy 16. alkalommal nyerte a török bajnokságot a Beşkitaş csapta. Ezek a nem várt események tudják még csodálatosabbá tenni a nyaralásokat.

Egy-két tanács azoknak, aki most készülnek először utazni Törökországba vagy akár Isztambulba…

Nos, ha napsütéses időben mész legalább 20 faktoros naptej legyen nálad, ne sajnáld és fél óránként fújd meg magad még akkor is ha már van alapszíned, a tengerparton nagyon csalóka a nap, főleg, ha hajókázol is.

Mivel hatalmas távolságok vannak, így a kényelmes cipő alap feltétele a bőröndünk tartalmának.

Elfogadják az eurót, de tapasztalatom szerint jobban szeretik, ha az ember lírában fizet, amit kint nagyon jól tudsz váltani.
Mivel mi Londonból utaztunk Isztambulba és vissza, ezért ne lepődj meg ha a vissza úton elveszik az ipadet, tabletet vagy laptopot, szépen becsomagolják pukifóliba és a beszállókártyádra regisztrálják. Mikor leszálltál Londonban a beszállókártyád felmutatásával visszakapod sértetlen állapotban.

Kisboltban való vásárlásnál figyelj mert elő fordulhat, hogy megpróbálnak átverni, ezt ne vedd személyeskedésnek sokszor szerintem ők sincsenek tisztában a boltban található termékek áraival, főleg, ha az nem gyakran vásárolt termék.
Ha ruhát szeretnél vásárolni akkor a KOTON ruha üzletben érdemes szét nézni, nagyon jó minőségű ruháik vannak, megfizethető áron. Cipőt a FLO üzletekben érdemes venni.

Utcai parfümárusoktól parfümöt nem szabad venni, mert egyik sem eredeti, sajnos az csak pénz kidobás lenne.
Mi 5-en mentünk 3 felnőtt és 2 gyerek átlag 60 lírából bőséges ebédünk és vacsoránk volt.

Azt azért mindenki vegye figyelembe, hogy egy muszlim országba utazik, még ha fejlettebb is a világ nézetük, extra rövid nadrágot és nagyon mélyen dekoltált ruhát és felsőt nem tanácsos felvenni. Én személy szerint az ott élőkön sem tapasztaltam ilyen ruhákat.

Kedves olvasók!

Ti már voltatok Isztambulban? Kinek milyen tapasztalatai vannak?
Judit

0